Lassan talán nem leszünk az időjárás megszállottjai, ezt kiküszöbölheti az újdonság erejével ható, de végül megérkező évszaknak megfelelő kinti hőmérséklet, napsütéses órák száma, légmozgás- és esőarányok. Lassan a húsvétra is alkalmasak a körülmények, és többen ilyenkor kezdenek el futni, meg lesznek futóversenyek is, ez pl, és ez is. Kávézni mindig remek, a jó hír pedig, hogy futáskor lehet, mert nem dopping, jót tesz, vagy legalábbis nem árt. Összeszedegettem erről infókat, de azért kérdezzemegkezelőorvosátgyógyszerészét, és tessék hidratálni. Azaz vizet inni, sokat, mert a kávé egyfelől sok antioxidiánst tartalmaz és gyorsítja az anyagcserét, szóval tisztít, de sok folyadékot is von el, azaz dehitratál.

Motivációnak egy szép futós kép:

Bár vannak, akik a koffeint drognak tartják, egyrészt a közhiedelemmel ellentétben nem addiktív, másrészt pedig a Nemzetközi Olimpiai Bizottság álláspontja szerint bizonyos mennyiségig nem számít doppingnak – bizonyos mennyiség felett meg igen. Hogy mennyi az annyi, az egyénfüggő, én a The Competitive Runner’s Handbook-ból tájékozódtam, amit Éva – aki a barátnőm és többek között azért nagyon menő, mert maratonfutó, de sokszor szívesen és lelkesen eljön velem kávézni és borozni is, ja, és szuper sütiket süt, és edzés után azt eszik, sokat, és amikor az ő és a süti közelében vagyok, mindig ad is belőle – már kétszer kölcsönadott. Szóval ez a kis 670 oldalas opusz a futásról azt írja, hogy ugyan a NOB teljesítménynövelő „drognak” (ezt idézőjelbe tettem, mert nem értek egyet) nyilvánítja a koffeint, ám egy átlagos testalkatú futónak nagyon rövid időn belül kellene meginnia 6-8 „csésze kávét” (ez egy amerikai könyv, tegyük fel, hogy eszpresszót) ahhoz, hogy emiatt diszkvalifikálják. Annyit meg hát nem kéne futás közben amúgy sem.

A WADA álláspontja ennél is megengedőbb, és indoklásukban szerepel, hogy a koffeinfogyasztás szankcionálása azzal járna, hogy a sportolók társas koffeinfogyasztását is korlátoznák. Azaz nem járhatnának kávézóba kávézni, és ilyen sorsot még C. Ronaldónak sem kívánnék.

Mondanom sem kell, ha koffein, akkor azt kávéban. Szerintem. Szigorúan, csak és kizárólag.

A kutatások azt mutatják, hogy már a 6-8 „csésze” kávénál jelentősen kevesebb koffein is vezethet eredményjavuláshoz. A The New York Times-ban megjelent egy cikk, összefoglalva magyarul is elérhető, ahol a referenciaszemély egy kávé hatására futotta élete első 10 kilométerét kevesebb, mint 30 perc alatt. Azt nem mondják meg, előtte mennyi idő volt neki, de feltehetőleg nem 55 percből faragott le több mint 25-öt az a kis kávé, ezt be kell látnom rajongásom tárgyáról. Itt az is elhangzik, hogy a kávé két lehetséges negatív hatása, a gyakoribb vizelési inger és a szívdobogás, csak akkor jelentkeznek, ha nem szoktunk hozzá a kávéfogyasztáshoz. Van még egy jóval részletesebb cikk is, ebből az derül ki, hogy 8.000 méteren 1,5%-os javulást lehet elérni koffeinnel, 1%-os teljesítményjavulás pedig 40 perces 10 kilométer esetén kávéval 39:20-ast jelent. Egy angol nyelvű cikk a Runner’s World-ben a talán egyértelműre is figyelmeztet: a koffein/kávé hatását edzés közben teszteljük, ne a versenyen. A The Competitive Runner’s Handbook meg azért szól, hogy a koffein nem pótolja az edzést. Nyilván.

Azért felmerül, hogy egyáltalán mi a dopping. Ha hivatalosan a kávé nem, érdemes-e vele próbálkozni. És mi a különbség a koffeinnel kísérletezés és a szénhidrát-bevitellel való játszadozás között. Étlen-szomjan nyilván nem fut az ember, mert csúnya véget érne. Nekem a kávé mellett további nem-igazi-függőség függőségem a futás, gyakorlatilag felváltva vagyok tudatmódosult állapotban koffeintől és endorfintól. Részemről nem iszom futás előtt több kávét, mint amennyit a nap azon szakában épp innék, de megnyugvással olvasom mindezt a jót a kávé áldásos hatásáról. Szerintem a kávét élvezni kell, a futást is, a kettőt egymás után, és nem keverve. Azaz, én nem keverem.

Ezzel szemben, futás után, mikor már lezuhanyoztam és ettem (szemben a sütisekkel, én a fehérjét nyomatom, és szénhidrátot gyümölcsből), nagyon jól tud esni egy kávé. Egy nagyobb latte, azzal jön kis extra fehérje, és kalcium, amiből többet old ki amúgy a koffein a szervezetből, de így egyből utántölthetünk. Itt van egy recept, ahol a kávét megküldik némi joghurttal, csokival és banánnal, szerintem ez túlzás, alapvetően szívesebben eszem meg mindet külön, de van valami különös vonzerejük a futás utáni regenerációt segítő italoknak, azaz recovery drinkeknek is. A korábbi posztok szellemiségéhez híven mégis inkább azt javasolnám, hogy futásból munkába (vagy bárhova) menet, recovery drinkként, jutalmazzuk meg magunkat egy dupla / nagy lattéval valami jó helyen, ehhez eligazítást adhatnak a korábbi bejegyzések és a linkgyűjtemény balra. Például egy ilyennel, a Gurm&Coffee oldaláról: