Mindent, a teljes és abszolút valóságot, a tutit és az egyetlen igazságot még mindig nem tudjuk a kotyogósról. Ilyen szerintünk nincs is. 8 óra alatt bizonyos dolgokra mégis rájöttünk Fazekas Andival (EE). Ami jó. Mert a kotyogós megkerülhetetlen. Legyen is az. Számtalan háztartásban van a mai napig kotyogós, a Világevő blog szerzője, Jókuti András a minap az EE teraszán azt állította, hogy az olaszok 80%-a a mai napig kotyogóst használ.

Aztán azzal nem számoltunk, hogy a teljes munkanapnyi kotyvasztás után még hónapokig kotlunk ezen a bejegyzésen, illetve Andi azóta kotyogós szupererőre tett szert, és a már tesztelt cuccok után kipróbált még kb. ezer másikat. Néhány nyári következtetésünkről közben le is tettünk, valamint a korábbi kotyogós bejegyzésem egyre reduktívabbnak és egyre kevésbé kielégítőnek bizonyult.

A GAT, egy régi 2 személyes Brikka és a Moka Elettrica. Fotó: Fazekas Andrea

Az első, közös őrületkor tizenhárom kávét főztünk le. A tizenhárom kávéból végül csak tizenkettőt kóstoltunk, mert az egyik nem jött le egyáltalán, viszont amíg vártuk, féltünk. Pedig hozzátennénk, hogy még egyikünk felügyelete alatt sem robbant fel soha kotyogós. Én egyszer leégettem az enyémet. Egyszer, egész életemben, egyetlen egyszer, a többit a barátaim követték el, meg barátok barátai, szerintem ez ilyen freudi izé, hogy annyira félnek attól, hogy leégetik, hogy végül le is égetik. Viszont ismerősök legutóbb épp egy esküvői vacsorán szórakoztattak azzal, hogy hogyan haltak majdnem kotyogós által szörnyet. Mindenesetre a mi 13 kávénkból egy se robbant, és levontunk mindenféle következtetéseket.

A kísérlet a következőképp zajlott:

Különböző típusú és méretű kotyogósokat használtunk, viszont minden körben ugyanazt a kávét és ugyanazt a vizet. A kávé a Casino Mocca, az új magyar újhullámos pörkölő (igen, az, ahol az idei cup tasting és a tavalyi törökkávé világbajnok kóstol és pörköl, igen) Cajamarca presszója volt. Kotyvasztótársam és a Kávékotyogós blog nevében ezúton szeretnék köszönetet mondani az EE-nek a kávéért. Itt meg kell jegyeznem, hogy a Casino Mocca kotyogósba a filterbe pörkölt Cajamarcát ajánlja, viszont pont erre a hétvégére az elfogyott, mi meg örültünk, mint majom a farkának, hogy végre találtunk egy napot, ami mindkettőnknek jó volt. Víznek hozott Andi fordított ozmózisos eljárással tisztított vizet, szintén az EE-ből, ezt most nem írom le, hogy miért jó, mert 1) nem tudnám rendesen szakmailag leírni 2) elmenne vele a poszt. Az a lényeg, hogy lágyabb mint a csapvíz és kisebb a szárazanyagtartalma (pl. a legtöbb magyar ásványvízé nagyon nagy), így kevésbé lesz vele keserű a kávé.

A folyamat része volt még egy döner és némi macaron. A kávészünet abszurd lett volna.

A fő kérdésünk az volt, és most valószínűleg meglepődnek az olvasók, hogy mitől lesz finom a kávé a kotyogósban. 6 eszközt próbáltunk ki, és ez után a nap után Andi még végzett szorgalmit egy barátnőnk szarvasi kotyogósán, én meg a családi visszaszerzett kétszemélyes Brikkán. A 6 szerencsés játékos:

1 személyes Bialetti Moka Express (a „Black&White” sorozatból a fehér)

2 személyes Bialetti Mini Téte-à-Téte

2 személyes Bialetti Moka Elettrica Fiat 500 (a fehér)

3 személyes Bialetti Moka Express, kávébarna

4 személyes Bialetti Brikka, az újabb szériából

6 személyes GAT

+ 1 szarvasi kotyogós

+ 2 személyes Bialetti Brikka

1 sz. Moka Express, 2sz. Mini, a 3 sz. Moka Express, a GAT

Ezt csináltuk:

Vizet felforral. Közben kávét kimér, leőröl. A vizet a kotyogós aljába öntjük. Andi ilyenkor már nem teszi fel a tűzre, én igen, és megvárom, amíg bugyogni kezd a víz a kotyogós alsó részében. De nekem villanytűzhelyem van, ezt egyébként érdemes eleve bemelegíteni. Kesztyű és/vagy konyharuha. A forró vízzel teli aljba beletesszük a filtertölcsért, abba a kávét, elegyengetjük, rátekerjük a tetejét, megy a tűzhelyre. Gáztűzhelyen kis lángon, villanyon a max. kb. 70-80%-án addig várunk, amíg elkezd lejönni a kávé, ekkor lezárjuk a lángot / kicsire vesszük a villanytűzhely erősségét. Amikor elkezdene pföfögni, gyorsan kiöntjük csészébe-bögrébe, azaz elcsípjük. Ezen nagyon sok múlik, és nagyon könnyű elrontani, például ha közben az ember fotóz a blogjára, az majdnem mindig az elcsípés elmulasztásával jár.

Különböző őrleményekkel, idővel és filtertölcsér-megtöméssel variáltunk. Andi Hario Skerton őrlőjét használtuk, ezt könnyebb tekerni, mint az én Hario Mini Mill őrlőmet, viszont kiugrálnak a kávészemek, és nehezebb rekonstruálni az őrlési finomságot. De ha kis kézzel tekered (mert az van), az se fáj utána. És a Skerton szép.

További infó folyt. köv.