Réka, a barátnő, akit kávézás közben csíptem fel az EE-ben, vagy ő engem, illetve egyszerre mindketten a másikat, és azóta eléggé bírjuk egymást, így ünnepelte meg élete első kávéfőzőjét, egy Bialetti Dama személyében. Videó, szöveg. Imádom!

Most teszem fel, megünneplendő nem csupán Réka kotyogósát, hanem hogy a kotyogós kotyvasztásban a szakmaiságot biztosító bűntársam, azaz bűntársnőm,

Fazekas Andi tegnap megnyerte a Kávé Napja Lucky Cap - Hario V60 versenyét!

Rééééka:

Elhúzódó szüzesség

Úgy voltam vele, hogy a kávéfőzők, akárcsak az esernyők, csak úgy lesznek maguktól, valahonnan. Valaki ránk hagyja, ajándékba adja, itt felejti, vagy mi magunk nyúljuk le. Esetleg hozzámegyünk valakihez, akinek már van. (Az itt felsoroltakat mind próbáltam.) Ebből a stratégiámból kifolyólag soha nem sikerült egy kávéfőzőt sem a territóriumom részévé tennem.

Kávézni sem akartam. Otton neszkávé megy, a kávé valami megemelni való pohár, pálinka helyett, mert mi józan életűek vagyunk. Hát erre sehogy nem sikerült rászoknom, szerencsére. (Pfuj.)

Aztán valahogy csak ittam jó kávét. Konstatáltam, hogy van ilyen is. Aztán jött a nagy szerelem (a továbbiakban: férj), akivel a közösen elköltött munkanapjaink tekintélyes részét a kávézás tette ki. Felkelés után egy-másfél óra meghitt kávézás. Munka közben kávézás. A késő délutáni ebédhez egy pohár bor, és persze kávé. Borkávéborkávborkávé sör.

Nem lettem függő. Kávészerető lettem. Ha nem jutok kávéhoz két-három hétig, meg sem kottyan. Nemrég úgy hozta az élet, hogy önálló háztartásba költöztem, ahol a velem lakónak ugyan van egy high class Krups háztartási presszógépe, de franc tudja, miért, az elromlott. Egyszerűen nem főz.

Itt a fantasztikus alkalom! A baráti csevegések helyszínének indult Printában menhetetlenül megszerettem a jó (értsd: 'jó') kávét, és a Kávékotyogós blog, valami beláthatatlan módon, rendes mezítlábas kávéfasisztát nevelt belőlem. Ide nekem azt a Bialettit!

Remegő kézzel rendeltem meg életem első SAJÁT kávéfőzőjét. Hát megtörténik! Hát végre felnövök, tényleg! (Asszem még a diplomamunkáimat meg kéne írni, de már tényleg csak az van hátra.)

Természetesen kotyogóst választottam. Méghozzá egy női kotyogóst. Nem hiszem, hogy nálam egy Aeropress, pláne egy dripper, vagy más újhullámos huncutság alapdarab tudna lenni - az már csak cicoma, pántlika az önálló háztartás kalapján. Hadrendbe állítottam az egyik főbérlőmtől örökölt, ütött-kopott, csálé tetejű, hetven éves kávédarálót (imádom), vettem a Lumenben egy csomag világosra pörkölt, szűzlányos Yirgát, és hajrá! Azóta reggelente én főzöm a kávét, és röhej, de úgy kóstolgatom, olyan pofákat vágok, hogy ha közben tükörbe néznék, biztosan röhögőgörcsöt kapnék. Mr Bean csinálhatna belőlem egy barista-imitátor szkeccset.

Mire ez az egész? Hát csak felnőttem.