Magunkra találunk itt lassan, az olasz kávé meg én.

Már több mint fél éve Olaszországban élek, és hirtelen nagyon nagy kedvem támadt visszatérni a bloghoz. Ez mindenkinek, aki nem újhullámos kávénáci, teljesen egyértelmű lenne, már az ideköltözésem előtt fél évvel azt hallgattam úton útfélen, hogy hobbi kávébloggerként nekem most elérkezett a kánaán. És alig győzöm azóta is magyarázni, vagy alig győzöm elharapni a mondókámat arról, hogy ez itt szörnyű, konkrétan rémesen szar, és még egy kiskanálnyi égett zaccot meglátok a csészém alján, behányok. A legtöbb helyen rossz minőségű, robustával feltunningolt, koszos gépben főzött eszpresszót adnak. Bevallom, úgy cukrozom-tejezem, ahogy csak bírom. Illetve, minél kevesebb tejjel próbálom ihatóvá tenni, hogy gyorsan lecsússzon. Az irodában felállítottam egy kisebb brew bart, és alig tudom lerázni az ott őgyelgő kollégákat, akik mind egy extra csészében reménykednek, a későn jövők meg legalább az illatot igyekeznek elcsípni.

Aztán véletlenül betévedtünk barátokkal a firenzei Mercato Centrale food courtjába. Ami alapvetően egy food court és pont olyan is, mint egy food court. Jó annak, aki azt szereti. Én nem. Viszont kellett a koffein, gondoltam, ledöntök még egy szar eszpresszót, megszoktam, kibírom. Gyanús a polcon sorakozó V60 és chemex lett, majd a specialty-tábla és a filter kávé a menün. Miután kikértem egy csésze filtert, már csak a becsületemet kellett tisztára mosnom, hiszen egy olasz barista számára kétesélyes, vajon tudatlan turista vagyok-e, aki nem értékeli az olasz eszpresszót, netán valami német aki elektromos kávéfőzőn él (nem, egyáltalán nem vágják az akcentusom), vagy az itt gyakoratilag egyelőre titkos földalatti szövetség-számba menő, és egyelőre főként amerikai egyetmisták formájában jelentkező újhullámos kávéfogyasztó. Nem, amerikai egyetmistának se nézek ki.

Amint kiderült az utóbbi, majdnem lekéstük a koncertet, ahova készültünk, mert eldumáltam az időt, és súlyosan túladagoltam magam az ajándékba kapott igen finom eszpresszóval, amit a filter után döntöttem le. A filter itt sajnos egyelőre csak géppel megy, mert nincs elég emberük kézit is árulni, hely sincs a pultban. De ahogy a Joe's egyik vezető baristája, Pallai Zoli még NY-ban elmagyarázta, a jó filtergép jó. (Ennél ő némiképp elaboráltabb volt.) Hogy nincs hely se filterezni egy hagyományos olasz kávépultban, az elég jól összefoglalja az olasz eszpresszókultúra enyhe összeegyeztethetetlenségét az újhullámmal.

A jó kávé és a jó beszélgetés mellett megtudtam, hogy a Mercato Centrale kávéja a Piansa pörkölőtől van, akikkel igen kellemes ismeretséget kötöttünk a firenzei koktélhét keretében. Alapvetően ide mostanában jön be az újhullám, szóval egy kávétörténelmi pillanatnak vagyok szemtanúja, gyakorlatilag a korszakváltásnak, pedig egyes történetelmélészek szerint ez lehetetlen. Ezek szerint nem mindig, már ha megingathatóak az olaszok az ő eszpresszókultuszukban. Egyelőre úgy tűnik, hogy a Piansa, olyan pörkölők társaságában, mint a Ditta Artigianale és a Gardelli, rajta van az ügyön. Ha minden jól megy, folyt. köv.