Az elmúlt két hét egyértelműen legizgalmasabb történése a kávé világában: a Tim Wendelboe – Nespresso vita. Őszintén szólva, véresebbre vágytam, de Wendelboe messze túl jó fej ehhez, a Nespresso meg egy profi multi, hát nyilván nem estek egymás torkának. Az feltűnhetett az olvasóknak, hogy nem vagyok egy neszpresszó-rajongó. Van azzal mindenféle gond, engem leginkább az egyenmellékízével lehet kiűzni a világból. Wendelboe nálam jóval szofisztikáltabb érvekkel áll elő.

Röviden ez egész vita: a kapszulás kávé nem olyan finom, mint a kis mennyiségben pörkölt, frissen őrölt, jó minőségű presszógéppel vagy kézi eszközzel elkészített kávé. Mert nem, és pont. Józan ész, helló.

Jogosan feltett kérdés, hogy pontosan ki kicsoda ebben a sztoriban. Tim Wendelboe egy norvég kávés csávó, 2004-ben barista, 2005-ben cup tasting (ízleléssel kávémegkülönböztető) világbajnok. Van neki pörkölője meg kávézója, az egyik totális szaktekintély specialty kávéban, aki mindeközben szerény és jó fej. Rá van pl. gyógyulva a kávétermesztőkkel való közvetlen kapcsolattartásra, az ottani körülmények javítására, de ugyanígy a kávéról való tudás megosztására is. A kapszulás kis genyókat talán nem kell bemutatni. Csillivilli bolt, Andrássy út. És van még az Aftenposten, az egy rohadt nagy norvég újság, online kiadással, itt jelent meg a vita. Norvégul, éljen a google translate.

Ez a drága Tim, aki egy szép képes könyvben is magyaráz, meg szerencsére mindig és elég sokat és kitartóan magyaráz, egy videósorozatban is megteszi ezt norvégul (bocs, van előtte egy reklám).

Ebből én azt értettem, hogy „lekker” meg „defekt kaffe”, és azt is mondja, hogy arabica. Aztán meg, hogy „kapsel”. A Daily Coffee News angol összefoglalójából szaszeroltam ki, hogy a videóban arra buzdítja a vásárlókat, jujj-jujj, hogy magas minőségű szemes kávét vásároljanak hozzáértő pörkölőktől, olyanoktól, akik értékelik az érdekes és különleges ízjegyeket a kis farmokról és ültetvényekről beszerzett kávéban. Miközben erről beszél, még arra is felhívja a figyelmet, kapaszkodjunk, hogy ezzel szemben milyen problémák lehetnek az előre megőrölt, tömegesen előállított kávékkal, például a kapszulásokkal: ezek nem feltétlenül frissek, elveszítik az ízjegyeket és gyakorta eleve hibás kávéval készülnek. Defekt kaffe. Különösen az Aftenposten.no-n megjelent 12 részes videósorozat 9. filmjében mond rosszakat a kapszulásról – ezt, hogy nem jó minőség. Ha jól nem értem a norvég dumát, nem is mondja külön, hogy Nespresso. Ezzel szemben ezt én már nem egyszer megtettem ezen a blogon. Hoppá. Majd ha nagyon híres lesz a Kávékotyogós blog, nekem is ír külön levelet a Nespresso sajtósa?

Az van, hogy ezermillió ilyen kis kapszulaborzalmat gyártanak és adnak el. Nem látjuk, mi van benne. Rossz az íze. Ez nem a véletlenek összejátszása. A válaszában Wendelboe megint korrekt és píszí volt, amikor elismerte, hogy a N. cég tisztességesebben vásárol, és jobban figyel a minőségre, mint sok más nagy cég. Szerintem nagyvonalúan nem dobta be a kapszulás kávé egyenlő szemétgyártás érvet. De, egyrészt ld. fent, másrészt a kávét nem lehet úgy tartósítani, hogy hosszútávon megőrizze a minőségét. Se kapszulában, se szuperdobozban, se semmiben. Nem rohad vagy avasodik meg jó sokáig, csak elveszíti az ízét. Kapszulaízű vastag kremás barna lötyit lehet ettől még varázsolni belőle, sármos hollywoodi színésszel reklámozva. És van olyan, hogy az embernek csak a koffein is kell, és olyan is, hogy nincs 10-15 perce elkészíteni egy kávét. Ezt akkor értettem meg, amikor a tesóm babája kicsi volt: a kialvatlan anyukákon/egyéb gyerekfelügyelőn illetve a végre magukat kialudt, de épp ezért koffeinéhes anyukákon/egyéb gyerekfelügyelőn általában lóg egy csecsemő, nem nagyon fér bele még egy őrlő, mérleg, hőmérő, kanna, filteres eszköz vagy egy profi presszógép beállítása. (Persze lehetne külön egy ilyen barista versenyszám, kizárólag férfi versenyzőkkel. Multitasking a köbön.) Ilyenkor isteni megváltás egy jó ostoba kapszulás gép, benyomod a kapszulát, majd a gombot, kijön a kávé, cső. Mivel fogyasztása közben arra gyúrsz, hogy ne borítsd a gyerekre, se ő magára, az íze is majdnem mindegy. És biztos vannak még más hasonló élethelyzetek, amikor teljesen indokolt a butakávé.

Tök oké ez. De ne kamuzzunk már egymásnak ízjegyekről és minőségről. Tim Wendelboe rulez.

Ez meg egy vicces kép (mi ezeknek az internetes neve?), a Kávékantáta blogon.