2013. jún 21.

Az eddigi legjobb bécsi – POC

írta: kavekotyogo
Az eddigi legjobb bécsi – POC

Felmerülhet, hogy ez egyáltalán mit jelent, legjobb helynek lenni a Kaisermelange városában. (Egyébként már várom, mikor áll elő valaki egy újhullámos kaisermelange-verzióval, amire nem fogok tudni finnyogni.) A POC, azaz a People on Caffeine, nagyon ott van. Annak ellenére lett a kedvenc helyem, hogy egy templom oldalában, azaz a templom épületében található, és én kicsi korom óta félek az apácáktól. Miközben már nagylány vagyok, és tudom, elvileg ártalmatlan népek. A nagymamámat, az egyiket, pl. pont apácák nevelték, és csípte őket, ráadásul apácának állni bizonyos esetekben kimondottan a női emancipáció egyetlen módja volt, ld. Margitszigetetneveztekelróla Szent Margit példáját. A Magdolna-nővérek sztori para, oké. Ne is menjünk ebbe bele, a POC szempontjából a lényeg az, hogy túltettem magam a parán, és megérte. Robert Gruber, aki a POC alapítója és vezető baristája, kérdésemre, hogy mégis már miért itt, később elmesélte, a helyet a barátnője találta, és „romantikus sarki bolt”-ként hirdették.

IMG_0018.JPGA People on Caffeine, stílszerűen, az antwerpeni Caffènation kávéját tartja. (A szójátékok miatt stílszerű: bekoffeinezett / koffeinen működő emberek, valamint koffeinizálás / kávé(ház) nemzet.) Mivel a barista vb utáni héten jártam ott, aktuális volt elviccelődni azon, hogy most, hogy a Caffènation baristája, Jeff Verellen (megint) világbajnok lett aeropress-ben, és Robert maga pedig a tavalyi, Bécsben tartott vb hatodik helyezettje, külön áhítattal kéne-e elfogyasztanom a V60-asban készült filterkávém.

IMG_0015.JPGAddig halogattam amúgy ennek a bejegyzésnek a véglegesítését, hogy elfelejtettem, mi volt a filterben, amit viszont a kávénak kijáró szokásos lelkesedéssel ittam meg, különösen a helyszín fényében szerettem volna csínján bánni az áhítattal. Arról nem is szólva, hogy már az általános kávé iránti lelkesedés-szintem jóval felmúlja egy normális emberét. Feledékenység ide vagy oda. Szerencsére van internet (ez különösen megnyugtató ugye egy blog esetében), és Robert megírta, mi volt mi. Sejtettem, hogy egy burundiról vagy etiópról volt szó, mert azzal hitegetem magam, hogy ezeket én soha nem felejteném el. Mint a mellékelt ábra mutatja, de, és pont azért, mert azt hiszem, hogy nem fogom. Burundi Kirimiro Bourbon Mix volt, amúgy. Robert előzékenyen az ízét is megírta, amit papírforma szerint érezhettem. Citrusos az elején (megint egy meglepetés), és diós a végén. Hát passz, de ezer százalék, hogy nagyon-nagyon finom volt, és mivel én úgysem vágom ezt a kávés nyelvet, azaz többnyire úgy érzek észbontó ízeket, hogy azok a legkevésbé sem emlékeztetnek almára vagy dióra, úgysem fogalmaztam volna így. Rosszul elkészített vagy régen pörkölt újhullámosból/világosból ittam már polyvitaplex ízű presszót, ha emlékeztek még erre a bünti cuccra. Na, ez nem olyan volt. Hanem ilyen:

IMG_0016.JPG

Ittunk még a presszóból is, és flat white-ot, és dupla cortadót, egyik jobb volt, mint a másik (blend kolumbiai Villa Esperanzából és etióp sidamóból). Az újhullám szimpla-dupla viszonylatában az a szabály, hogy nincs szabály, így itt például van szimpla flat white, de csak dupla a cortado. Robert ezt azzal indokolta, hogy a vendégkör nagy része akkora rajongója a cortadónak, hogy a szimplának semmi értelme nem volna.

IMG_0010.JPG

És ilyen, amikor leittam:

IMG_0012.JPG

Így elegyedtünk igazából szóba is, gyanús lett a sok fotózás meg szagolgatás, meg a kellő áhítat, a kávénak szóló, nem a templomnak. Robert elmesélte, hogy egyébként járt Budapesten, tanulmányúton, akkor még a Printában, és hogy idén az osztrákok nem vettek részt a vébén, mert a saját kávés szervezetük nem szervezett országos bajnokságot, és akkor pedig vb-zni sem lehet. Ehhez képest mi tök jók vagyunk: jelentősen könnyebb úgy versenyezni, ha van verseny. Részemről a POC átmenekíthetné magát a virágzó budapesti újhullámos kávés közegbe, akár alkalmas templomot is hajlandó lennék nekik keresni.

Szólj hozzá