Határozottan úgy fest, hogy minden gasztroőrültnek, főleg az egy dologra specializáltaknak van egy, oké, jó esetben egy dolog, amivel a világból lehet kiűzni, már akkor is, ha csak látja, hogy mások csinálják. Az én grimaszoló-gombomat az édesítő nyomja be. Az édesítőszereknek egytől egyik ronda mellékízük van. Ezért gondoltam, hogy megosztom az információt: egy kanál cukorban 12-15 kalória, egy kockacukorban 12 kalória van. Ami egy falat banánnak felel meg. Azt tippelném, hogy ez még így az ún. bikiniszezon közeledtével is belefér.f

„Ugyanakkor”-kitérő 1: Nyilván ha valaki egészségügyi okokból nem fogyaszthat cukrot, a kávé ízéért se tegye. Ugyanígy, ne felejtsük el, hogy a cukor üres kalória, azaz pont semmilyen értelmes dolgot nem visz be a szervezetünkbe, csak fölöslegesen hízunk tőle. (Szemben például a falat banánnal.) A nyugati társadalmak meg sokkal több cukrot fogyasztanak, mint amennyi egészséges lenne, és mindenképp többet annál, mint amennyire szüksége van a szervezetnek. Mert az a nulla. És még egy „ugyanakkor”: a brutális cukorforrás a cukros üdítők, szörpök, cukoralapú gyári édességek, nem az a kiskanálnyi, amennyit a kávénkba teszünk. Egy korty kólában van annyi kalória, mint a cukorban, amit normál esetben az egész adag kávéjába tesz az ember.

De: belinkelem ezzel kapcsolatban is az eddigi egyik legviccesebben informatív magyar nyelvű kávés videót, ahol Kis Zoltán 2012-es törökkávé, azaz csezve/ibrik világbajnok elmondja, „hagyományosan azért cukrozzák a kávét, mert egy keserű szar”. A világosra pörkölt kávé nem keserű, a finom tej meg nagyon is édes. A legtöbb újhullámos helyen a baristák könyörögnek a vendégeknek, hogy legalább egy kortyot, a mama/papa/kedvesbaristanéni-bácsi kedvéért, rá fognak jönni, hogy nem is kell bele cukor. A múltkor hallottam is két nagyon úrihölgy-szerű szimpatikus nőt, akik progresszíven nem kaisermelange-ot ittak valami creepy cukrászdában, hanem az Espresso Embassy-be járnak, mondani Hámori Tibi baristának, hogy ők_ITT_cukrot_soha, máshol persze igen, de itt semmiképp. Pacsi.

Az EE, nagyon szimpatikus módon, a fehér cukornak már kitette a szűrét, édesítőt viszont minden hely kénytelen tartani, ugyanazon belátásból, amelyet én is teszek: nyilván vannak, akik nem meggyőzhetőek a nagyon édes íz szükségtelenségéről, viszont egészségügyi okokból nem fogyaszthatnak cukrot. (Kati barátnőm kérte, hogy azt is írjam ide, hogy az igazi és tényleg finom barna cukor a nádcukor, a répacukorból készült az se nem egészségesebb, de nem nagyon finomabb, mint a fehér. Igen.)

Kézműves szakkör: A kis zacskós cukorból kávéba öntés helyett készíthetünk falidekorációt, és ha valamiért hiánygazdaság alakulna ki, akkor megehetjük.

Ez a téma visszatekerint a méz-téma felé. Itt picit ellentmondok egyből a korábbi bejegyzésemnek, ami a Kaisermelange iránt érzett felháborodásom okán kicsit radikálisra sikerült. Ugyanis ha szeretnénk valamit, ami nem édesítő, és nem üres kalória, akkor inkább már méz, és inkább már az a plusz íz, ami legalább nem mellék-, hanem a méz saját és fő íze. Egy teáskanál méz 15-20 kalória, tehát nem kevésbé hizlaló, mint a cukor, viszont a méz immunerősítő és 11 különböző vitamin is van benne. Meleg, és sosem forró italba tegyük, ugye, mert akkor elvesznek belőle fontos elemek. Kávézáskor ez nem lehet gond, hiszen a kávét se jó forrón fogyasztani, főleg nem forró tejjel, mert attól pont keserű lesz, aztán küzdhetünk a cukorral. Ide jöhet még, hogy a jeges italokat, pl. a shakerattót több jó helyen, pl. az EE-ben is édesítik cukorsziruppal. A nagyon hideg kávé keserűbb lesz, ezt ellensúlyozandó a cukorszirup. EE-Várady Tibi állítása szerint létezik egy szuper mézes recept is, amelyet a tavalyi dán barista bajnokság második helyezettje készített, ezt én nem találtam meg, de ha valaki kikísérletezi és már szabadalmaztatta, vagy csak rálel, megoszthatná velünk is. Ja, és a mézzel kapcs. azt sem vallottam be, hogy a sötétre pörkölt, rossz minőségű kávéból többszöri forralással készített törökkávét ha tehetem, mézzel tunningolom.

Persze mindig kérdés, az egész ízlésformálásra törekvő gasztronómiai információ-megosztásban (=okoskodásban), hogy mennyit nyüstöljünk ártatlan embereket azzal, hogy amit eddig szerettek, az igazából nem jó, adott esetben „keserű szar”. Számomra ezt az igazolja, hogy ahogy én kávézókban megfigyeléskor észlelem, akik megbíznak a baristában, és kipróbálják a javasolt módon a kávét, általában örülnek. Nyilván ne legyen ez próbatétel, mint a ki bír több etilalkohol-szerű házipáleszt lenyomni verseny gimiben, mindenki igya úgy a kávét, ahogy akarja, legfeljebb bloggerek a háta mögött grimaszolnak rá, de azt meg úgyse látja az, akinek a háta mögött a grimaszolás zajlik. Végül hadd zárjam ezt a bejegyzést egy utolsó „de-ugyanakkor”-ral: ha mégis muszáj édesíteni, akkor az a 15 kalória nem oszt, nem szoroz, azt gondolnám, hogy megéri beáldozni a jó ízért cserébe.