2013. ápr 30.

Mézes-kávés ambivalens

írta: kavekotyogo
Mézes-kávés ambivalens

A kávé mézzel egy megkérdőjelezhető konstrukció. De nem értelmetlen. Több szinten.

Oké, ezt azért kell most bizonygatnom, mert valójában meg akartam osztani itt egy videót.

1. Réka, akit az Espresso Emabassy-ben Tibi mutatott be, és akivel tök jóba lettünk, készített egy filmet a Zöld Pókkal arról, hogy viszonylag elég ijesztő a helyzet Magyarországon méh-ügyben, és erről nem beszélünk/tudunk. Itt a videó:

Mindenféle vegyszerektől meghalnak méhek, ez eleve és mint olyan rossz. A haldokló méhecske rohadt szomorú látvány, fetrengenek meg minden, egyszer megnéztem egy ilyen videót, hát majdnem sírtam. Ráadásul vannak súlyos gazdasági és környezeti következményei, ami szintén rohadt szomorú, emellett meg kimondottan veszélyes is.

Hozzá kell tenni, hogy egy másik barátom, Koppány, aki amúgy a Szabó Méhészet egyik alapítója, küldött egy indexes cikket, de nekem ebből az derül ki, hogy a méhek Magyarországon is feldobják a kis lábukat a vegyszerektől, csak épp nem akkora para még, mert itt sok a méh. Szóval igazából para, ahogy a Réka-videó is mondja. Utána Koppánnyal még konzultáltam, és ő arra is felhívta a figyelmet, hogy sok minden mástól is elpusztulhatnak méhek. Most viszont azt kéne szabályozni, hogy legalább a felelőtlen vegyszerhasználattól ne. Pont.

Kávés vonatkozás: az, hogy Rékával az EE-ben barátkoztam össze, pedig mint felgöngyölítettük, ezer más helyről is lehettünk volna, megerősíti azt, hogy egy jó kávézó társas tér is, ahol lehet, de nem muszáj barátkozni, a „lehet” meg végtelen távlatokat nyit.

2. És innentől elágazunk a kávé felé, for real. A méznek nagyon intenzív az íze. A jó méz nagyon finom. Jó kávét ízesíteni vele fölösleges. A rossz kávéval azonban csodákra képes. Amikor Frankfurtban dolgoztam, a menzás kávét az irodában tartott akácméz vidította fel / tette ihatóvá. Inkább méz íze volt, mint kávé.

A Kaisermelange-ot is nyilván ezért találták fel, az az, amibe Bécsben mézet és/vagy konyakot és/vagy tojássárgáját tesznek. Nem szeretem. Sőt, ha eleresztem a klaviatúrán az ujjaimat, azt írom ide, hogy szörnyűséges képmutató petit bourgeois trutyi.

Ha van rá mód, inkább igyunk jó kávét, a mézet meg használjuk másra. A „más”-hoz egyáltalán nem értek, de vannak mézes oldalak és receptes blogok, ugye. Én meg szoktam enni, kanállal, kis dózisokban. Meg tea, limonádé.

Hogy kicsit komolyabban vegyem magam és a kávékotyogós blogot, megpróbáltam keresni olyan kreatív italt / signature drinket, amibe mézet tettek. A kreatív ital a barista versenyeken az egyik feladat, a presszó és a cappuccino mellett kell egy olyan presszó alapú italt készíteni, amiben az adott kávé ízét kiemelő egyéb hozzávalók is vannak. Nem véletlenül, elég keveset találtam, ez visszavezethető a méz intenzív ízére. Végül egy dél-ausztrál arcnál találtam mézet mint összetevőt, mivel idén a barista világbajnokság Melbourne-ben lesz (sok magyar versenyzővel, by the way), az ausztrálok biztosan ott vannak a topon a témában. Ez a Mike a presszóhoz egy „eper-cascara szódát” adott, ami friss eperből, cseresznyéből, cascara teából (ez a szárított gyümölcshús a kávécserje terméséről, az a cucc, amit levarázsolnak különböző módszerekkel a kávébabról) szódából és mézből készült. A méz feladata a kávé édességének hangsúlyozása volt. És valószínűleg ennél többet nem bír ki a jó kávé.

Szólj hozzá